A hobbi varrás kisebb ökológiai lábnyommal, nagyobb tudatossággal és a valódi egyéniséggel jár. Vegán alapanyagokból természetesen!

Hobbi varrás

Vanyolai Réka a Vegán Lettem blog első interjú alanya, aki ugyan nem vegán, de tudatossága és motivációja figyelemreméltó és példaértékű. Első találkozásunk ebben a témában a “Miért lettem vegán?” bejegyzésem facebook posztja alatt esett meg, ahol finoman utalt rá, hogy az állatok mellett mennyi kiszolgáltatott ember  – éhbérért dolgozó férfiak, nők és gyermekmunkások – szenved a földön. Mindez a pazarló, túlzó vágyakkal és igényekkel teli életvitelünk miatt. Ezen a ponton kezdtem el egy interjúban gondolkodni, mivel ez egy ugyanolyan banális megállapítás, minthogy az állatok szenvednek és meghalnak ugyancsak az életvitelünk miatt. Mégis bármennyire hétköznapi információk ezek, nagyon kevesen hozzák fel ezt tudatos szintre. Pedig nem szükségszerű senki és semmi szenvedése! Réka foglalkozik ezzel a kérdéssel és tesz is azért, hogy kevesebb gyermeknek kelljen dolgoznia egy dohos raktárépületben napi pár centért, hogy neki Nike, Gucci, Adidas és Zara ruhái lehessenek. Légy olyan mint Réka, próbáld ki a hobbi varrást!

 

 

Hogyan jött a hobbi varrás?

Már gyerekkoromtól kezdve törekedtem arra, hogy minél több formában kifejezzem magam. Kamaszként ytong szobrokat faragtam otthon, hímeztem, mandalákat színeztem, de sokat festettem a fősulis évek alatt főleg replikákat, aztán velencei gipsz maszkokat öntöttem és díszítettem, nem is olyan régen pedig fazekas tanfolyamra jártam. Nem vagyok polihisztor, nehogy azt hidd, inkább az ikrek jegyben születettek áldását/átkát hordozom: sok mindenben jó, de semminek sem a mestere. Egyébként nagyapám szabó volt egy időben, a nagymamám pedig már kamaszkorától kezdve varrt – annyira ügyes volt, hogy a falujában más asszonyoknak is ő készítette a ruháit. Apai és anyai ági nagynénéim is varrnak, édesanyám inkább háztartási dolgokat varr otthon: függönyt, terítőt, párnát, felhajtja a nadrágszárat stb. Mindezek ellenére gyerekként egyáltalán nem érdekelt a varrás. A varrógépet borzasztóan bonyolultnak találtam, szintúgy a kötést, nálam a hímzésnél állt meg a tudomány. A divat is viszonylag későn kezdett érdekelni, de aztán látod hol kötöttem ki.

De akkor mi volt a motivációd amikor elkezdtél otthon varrni?

Idővel észrevettem, hogy a plázákban a fast fashion boltokban a ruhák tapintása egyre pocsékabb, vagyis egyre rosszabb minőségű ruhákat kínálnak. A bőröm alapvetően száraz, nagyon érzékeny vagyok az anyagokra. Az utóbbi években olyan érzésem volt, mintha műanyagot akarnának rám sózni. Emellett a buddhizmus előtérbe került az életemben, vele együtt az erőszakmentesség gondolata és pontosan tudtam mennyi ember szenved ezek miatt a ruhák miatt. Ezen a vonalon nagyon erős hatással volt rám a Sweatshop dokumentumfilm sorozat, amiben három norvég fashion blogger utazik Kambodzsába, és ismerkedik meg a sweatshopok világával, az ott dolgozókkal. Persze a hírekbe időről-időre bekerültek hasonló tények, hogy a menő márkák milyen szinten kihasználják az olcsó munkaerőt, hogy egy 40 000 Ft-os cipő eladásából milyen kevéske jut a készítőjének. Zavar, hogy a termékek ilyen messziről jönnek hozzánk, a szállításuk elképesztő módon szennyezi a környezetet. Zavar, hogy valaki 12 órát dolgozik heti 7 nap, fillérekért. Úgy döntöttem felépítem a saját ruhatáramat az erőszakmentesség jegyében. Magyarul én izzadjak azokért a darabokért, amiket hordok és ne más. Ez volt 2015. nyarán.

(A fent videón kívül IDE kattintva láthattok egy szemléletes videót a témában.)

 

Kicsit még visszakanyarodva elszoktunk a szabóktól. Idegen az a világ, legalábbis az én generációm számára. Egy fiatal nem tudja megfizetni mondjuk azt, hogy kabátot varrasson magának, mindegy, hogy az a kabát egy-két évtizedig jó lenne. Szóval nehéz ügy, mert sokan inkább költenek keveset de sokszor, minthogy egyszerre nagyobb összeget kifizessenek valami tartós dologért. Mellette ott van a divat, ami évszakról-évszakra változik.

 

Hogyan kezdtél varrni?

Kötni főleg könyvekből, youtube-ról, blogokról tanultam, majd jött a varrás egy  4×4 órás tanfolyamon. Eleinte párnahuzatot, játékbabát, szoknyát, néhány ruhát varrtam otthon, aztán megtaláltam a világ eldugott kis szegletén a hobbi fehérnemű varrókat. Na, az olyan volt, mint a villámcsapás. Olyan szép fehérneműket készítettek sima, háztartási gépekkel, amikről csak álmodni lehet. Finom csipke melltartók hada, hát melyik nő nem érzi ilyenkor a késztetést, hogy ezt is kipróbálja? Úgyhogy kb. fél évet töltöttem azzal, hogy megtanuljam és elsajátítsam a fehérnemű varrást. Ez igazi nagy szerelem lett. De minden darab a gyermekem, engem fejeznek ki. Ismerem a ruhák minden szegletét, tudom, hogy melyik résznél voltam boldog, amikor az a vállrész végre jól sikerült, vagy tudom, mikor voltam ideges, amikor harmadszorra is szét kellett bontani a varrást, mert valami nem úgy jött össze, ahogy elgondoltam.

 

 

 

A felsoroltak mellett milyen ruhákat varrsz és milyen alapanyagokból?

Nagyon szeretem az egészruhákat, a nőiesebb sziluetteket preferálom. Sajnos a zsákszerű, minimalista északi dizájn nem az én világom, borzasztóan is állnak. Szeretem a testhezálló, karcsúsított darabokat – épp most készültem el egy ruhával, ami szerintem a tavaszi-nyári nagy kedvencem lesz, kötött anyagból, pamut jersey-ből készült. Általánosságban persze a kötött anyagokkal nehezebb dolgozni, de a konstrukció egyszerűbb. Szeretem a ceruzaszoknyákat is, a magas derekú nadrágokat, illetve a blúzokat. El tudod képzelni micsoda boldogságot okozott, amikor jól sikerültek a gomblyukak a blúzomon? (nevet)

Alapanyagokat tekintve, ahogy arra már utaltam a tiszta poliésztert kerülöm. Nagy kedvencem a hófehér pamut batiszt. Rusztikus, vintage hangulatú, csodálatos anyagnak tartom, de nagy általánosságban elmondható, hogy főleg pamut párti vagyok. Szeretem használni a pamut jersey és a pamut karton anyagokat is. A viszkózt is nagyon szeretem, bár nem természetes anyag, mégis a természetes alapú vegyi szálak közé tartozik. Cellulóz felhasználásával készül, azt pedig fenyőből, bükkből nyerik. Tehát általánosságban növényi eredetű textilekkel dolgozom, műszállal ritkán. A fehérnemű varrás megint más tészta, rengeteg alkatrész kell például egy szivacsos, merevítős melltartóhoz, a fő alapanyag vagy valamilyen mikroszálas anyag, például lycra, vagy csipke, ezeket kombinálom rugalmas béléssel, ami szintén mikroszálas.

 

Hogyan készíted ezeket a ruhákat?

Sok helyről szerzek be szabásmintát, de fehérneműket már készítek saját tervezés alapján is. Ez azt jelenti, hogy a szabásmintát én szerkesztem ceruzával, körzővel, vonalzóval. Ugyanakkor szeretem támogatni az indie szabásminta tervezőket, van is néhány kedvencem, akiktől szoktam vásárolni online. Most szereztem be nemrég egy könyvet, ami több mint 200 féle ruhavariáción át vezet úgy, hogy nekem kell variálgatnom szerkesztéssel a szoknya-, a felső-, az ujj- és a nyakkivágás alap szabásmintáit. De már lemásoltam kétszer az egyik kedvenc pólóruhámat, nagyon szeretem a fazonját és nagyon könnyű megvarrni. A szabás után sima háztartási géppel varrok, nincs még se fedőzőm, se lockolóm. Az anyagokat egy a munkahelyem közelében lévő csodálatos méterárú boltból szerzem be. Ott csak európai textileket forgalmaznak, a padlótól a plafonig francia, olasz és német kiváló minőségű anyagok közül tudok válogatni. Egyébként általában este 6-7 órától varrok kb. 10-11-ig, szinte minden nap.

 

Környezeted hogy reagál erre a hobbira? Hobbinak tekinthető a varrás nálad egyáltalán?

Inkább szenvedély, passzió. A környezetem elismeri a munkám és persze a családot is igyekszem meglepni időnként valami hasznos dologgal. A páromnak múlt héten nyakkendőt varrtam, az is új kihívás volt a számomra.

Gondolkoztál már azon, hogy a hobbi varrásból élj?

Lehet, hogy klisének hangzik, de a magyar fizetések sajnos nem arra vannak berendezkedve, hogy életvitelszerűen varrassanak maguknak az emberek. Engem is addig boldogít ez a mesterség, amíg szenvedélyből csinálhatom. Ha állandóan másoknak, megrendelésre kéne készítenem darabokat, elvesztené a varázsát. Viszont éppen most próbáltam ki magam oktatóként, egy workshop keretein belül, ahol fehérnemű varrást tanítottam. Nagyon éveztem és ez igazi unikumnak számított itt Magyarországon, tudtommal nem folyik semmilyen hasonló oktatás hobbi varrónőknek.

 

Ha egy általad kreált ruhán keresztül kellene bemutatni magad, melyik lenne az?

Ez nehéz kérdés, mert mindegyikben ott vagyok, de talán a legutolsó, virágos egész ruha az, ami én vagyok. Színes, virágos, vidám, de nem giccses, puha, nagyon rugalmas, de szívós, nem szakad el. Bár testhezálló, de nem kihívó. Ő én vagyok.

 

Ha felkeltette érdeklődésed az hobbi varrás, vagy csak feltennél pár kérdést Rékának azt az alábbi e-mail címen teheted meg: szofisztik@gmail.com

Réka hobbi varrás és fashion témájú blogja: http://www.redheels.eu