“Min alapszik a veganizmusod? Étrendi, egészségügyi, környezetvédelmi, állatvédelmi vagy spirituális megközelítésen?” – cikkemmel a veganizmus ezekhez hasonló személyre szabottságának káros következményét járom körbe.

 

Ez a cikk alapvetően vegánoknak készült, mert minél több vegánnal beszélgetek a veganizmusról, annál inkább azt látom a mozgalom egyik rákfenéjének, hogy a magukat vegánoknak nevezők sokasága sem érti igazán mitől veganizmus a veganizmus. Zárójelben teszem csak hozzá, sokak szerint én sem vagyok “eléggé vegán”, de a véleményük rólam és a másokról alkotott saját véleményem az alábbi írás aspektusából teljesen lényegtelen. Remélem ez a látszólagos paradoxon a cikk végére érthetővé válik mindenki számára és letisztul, hogy ez a dolog nem rólunk és nem az egónkról szól.

 

A veganizmus félreértelmezései és valódi gyökere

A veganizmus (nem létező) fajtái

A veganizmusnak azért alakulhattak ki a cikk beharangozójában felsorolt fajtái, mert sokan egyéni véleményüket belevitték a definiálásba, majd azt a köznyelvbe fektetve használatba helyezték. Tehát sokan saját személyes tapasztalatukat, motivációjukat, elvárásaikat és véleményüket veszik alapul vagy vetítik ki a definiálás során, holott a veganizmus nem vélemény és személyfüggő, hanem egy érthetően megfogalmazott és pofon egyszerű dolog. A veganizmus semmi egyébről, csak az állatokról szól. Ezt még pontosabban és érthetőbben leszűkítve az állatok élethez és szabadsághoz való jogairól. Egészen lecsupaszítva pedig, a veganizmus nem más, mint egy első blikkre szélsőségesnek tűnő abolicionista állatfelszabadítási törekvés. Minden más egyéb csak az alap törekvés hozadéka.

Tehát alapvetően nincs étrendi, egészségügyi, sem környezetvédelmi veganizmus, mert a vegán mozgalom nem az egészségünk vagy környezetünk megóvásáról szól. Ugyanakkor megtévesztően szoros összefüggésben érezheted az utóbbiakkal, hisz például a növényi étrend (nem étrendi veganizmus) hozadéka lehet az egészség megőrzése, valamint a fenntarthatóság. De nem ezekről szól, tehát nem is lehetnek meghatározói a veganizmusnak. Viszont az teljesen egyértelmű, hogy mindenki egyéni szinten éli meg úgy a veganizmust, ahogy minden egyéb dolgot is az életben. Ez így is van rendjén addig a pontig, amíg tisztában vagyunk azzal, hogy személyes motivációnk és a tapasztalataink nem egenlő a veganizmussal.

 

 

Hány százalékban vagy vegán?

30%-ban, 60%-ban vagy esetleg 98%-ban? Ilyen módon sem tudjuk megfogni a veganizmus valódi gyökerét. Ugyanis vagy támogatod az állathasználat bármilyen formáját vagy nem támogatod. Tehát, ha eszel húst, mézet, tojást, tejterméket vagy iszol tejet, esetleg állatkísérletes kozmetikai vagy tisztítószereket használsz otthon vagy bőr, szőrme, toll, gyapjú ruházatot vásárolsz, illetve vadállatokat használó cirkuszba vagy delfináriumba látogatsz, akkor támogatod az állathasználat valamilyen formáját és nem vagy vegán. Ide tartozik a sajtos chips és a tejsavós “növényi” tejszínhab vásárlása is. Tehát vagy vegán vagy vagy nem vagy vegán. Nem létezik százalékos meghatározhatóság, mivel az éppen általad támogatott állathasználatot elszenvedő állat szemszögéből, ez teljes mértékben értelmezhetetlen. Őt vagy békén hagyják vagy nem.

Ugyanakkor -kérlek ne érts félre- ez itt nem egy kirekesztő elitista fejtegetés, mert meglátásom szerint ez esetben is nagyon távol lennék a valódi céltól, hiszen még mindig csak az emberi oldalát feszegetném a veganizmusnak teljesen feleslegesen. Hisz a veganizmus még mindig nem rólad és nem a rólad alkotott véleményemről szól. Ezek itt csak az alapjai az értelmezésnek, mert ha nem értjük valaminek az alapját, hogyan tudnánk annak célja felé haladni a saját utunkon?! Személy szerint minden törekvést támogatok, amely mögött a tiszta megértés és a tiszta cél áll. De amíg a cél és a megértés nem kristály tiszta, addig a törekvés sem lesz az. Az egy következő kérdés, hogy a 21. század városi embere lehet-e vegán egyáltalán? Hiszen annyira magától értetődő egyelőre az állatok tulajdonként kezelése és használata a világ minden pontján, hogy ha olyan terméket vásárolsz, amit nem te állítasz otthon elő, akkor nagyon nehezen garantálható a termék 100%-os állathasználat mentességét.

Egy mondatban még egyszer a lényegről: veganizmus az, amikor semmilyen formáját nem támogatod az állathasználatnak, amelynek az eszményi végkifejlete az állatok felszabadítása, azaz az állatok tulajdonként és/vagy tárgyként kezelésének megszűnése.

 

Ragaszkodások a személyes és eltérítő megközelítésekhez

Ha valakiben kialakul valamilyen vélemény a veganizmusról az természetes. Ott kezd aggályossá válni a helyzet, amikor az adott véleményt tényszerűen kezeli annak ellenére, ha már többször összetalálkozott a mozgalmat tisztázó alapokkal. Miért probléma ez? Mert ameddig az egészségeddel, a környezetvédelemmel, a spiritualizmussal és a táplálkozással vagy elfoglalva, elveszik a lényeg és a lényegtől gyökeresen eltérő irányt vesz a kommunikációd. Az a tény veszik el a célkeresztből, hogy az állatokat tulajdonként kezeljük. Mert ahogy azt már többször leírtam, a vegán mozgalom nem rólad vagy rólam és az érzéseidről, vagy a tapasztalataidról szól, hanem azokról az állatokról, amelyeket tárgyként kezelve használnak bármire vagy küldenek a halálba.

Egyik előadásomon egy hölgy nagyon ragaszkodott véleményéhez, amely az ő személyes megközelítéséből táplálkozott. Egy fehér széken ültem és ahhoz hasonlítottam a helyzetet, mint amikor valaki azt a fehér széket sárgának, vagy szürkének látja. Ez önmagában nem jelent gondot, addig a pillanatig amíg érti, hogy a szék valójában fehér. Ugyanis ha érti, hogy a szék fehér, addig egy a valódi alapot célkeresztben tartó beszélgetés alakulhat ki arról, hogy ő vajon miért láthatja a fehér széket szürkének vagy sárgának. A lényeg, hogy az alapok tiszták legyenek és tudjunk mihez viszonyítani a beszélgetésben. Amint nincs meg az az alapvető információ, hogy a szék fehér, a beszélgetés sem az alapszín félreértelmezésről szól majd, mivel az egyik oldal biztos benne, hogy nincs is félreértelmezés. A veganizmus esetében az alap fehér szín az állathasználat megszüntetésére vonatkozó törekvés, és a további színek a személyes motivációkkal összefüggő de szigorú értelemben véve nem létező fajtái a veganizmusnak. Tovább gördítve azok, akik az eddig leírtakkal nem értenek egyet, lényegében azt mondják, hogy a veganizmus önös érdekeket (“az én egészségem”, “a mi környezetünk”) szolgál és nem az állatok szabadsághoz és élethez való jogaival foglalkozik. Ez téves megállapítás, mert ezek csak a veganizmus hozadékai, de nem ezek határozzák meg, ahogy azt fentebb is írtam.

 

Miért káros az eltérítő és személyiségfüggő megközelítés?

Mert elveszi az egyetlen elemi lényegről a figyelmet. Mégpedig az állathasználatról. Végletesen leegyszerűsítve a veganizmus ott kezdődik, ahol az énség véget ér, mert a veganizmus nem rólad vagy rólam szól, hanem az állathasználat, valamint az állatok tulajdon és tárgystátuszának megszüntetéséről.

Kicsit jobban körbejárva, amíg úgy hirdeted a veganizmust, mint egy egészségügyi, környezetvédelmi, táplálkozási forradalmat, addig első körben érthetetlenül és közvetve ugyan, de támogatod az állathasználatot. Mégpedig azért, mert amíg azzal foglalkozik X számú ember, hogy a növényi étkek egészségesek vagy az ipari állattartás milyen mértékben erősíti az üvegházhatást vagy megpróbálnak együttérezni a vágóhídra küldött állatok millióival, addig elveszik az a lényegi alap kérdés, miszerint jogunk van-e egyáltalán használni és tárgyként, tulajdonként kezelni (azaz megölni, megenni, megnyúzni, megfejni, kihasználni, stb.) más fájdalmat és félelmet érezni képes élőlényeket?! Ez az alapkérdés az állathasználat összes formáját lefedi, mert a gyökerénél ragadja meg a problémát, míg az egyéni személyes adalékok csak a probléma egy kis szegmensére vonatkoznak.

Mindezek ellenére –és ahogy már korábban is írtam– roppant fontosnak tartok minden törekvést. Hiszem azt, hogy az emberek 20-30-40 éves beidegződéseit (aki nem eszik húst az fehérje és vashiányos lesz; a növényi étrend egészségtelen; nincs más megoldás, mint állatokon kísérletezni; versenysportolni csak hússal lehet; és sorolhatnám…) csak fokozatosan lehet megváltoztatni, személytől és a beidegződések erősségétől, valamint az alapvető nyitottság meglététől függően. Ugyanakkor, ha a törekvések mögött nincs meg a valódi cél tiszta megértése, akkor végső soron nem lesznek hatékonyak a törekvések, hiszen nem tudják a részinformációkkal átadni a valódi üzenetet, mely így szól:

Ne használjuk az állatokat!

 

 

A vegán gömb, mint szemléltető eszköz

Előadásaimon a köznyelvben elterjedt sokféle veganizmust egy elméleti gömbként szoktam bemutatni. Ennek a gömbnek végtelen számú felületi pontja van. A gömb felületének minden pontja egy ember egyedi véleményét jelöli a veganizmusról. Mivel egy kicsit mindenkinek más a véleménye, így a gömb minden pontja egy kicsit más. Amikor az ember eldönti, hogy vegán lesz, belép a gömbbe a saját pontján. Itt csatlakozik a gömb belsejéhez, amely a vegánok véleményének és motivációjának egyvelege, valamint ezen motivációk egymásra hatásának összessége. A gömb állaga és összetétele folyamatosan változik, azonban van egy állandó biztos pontja, az pedig a középpont. Ez a középpont a veganizmus egyetlen tiszta célja, azaz az állathasználat eltörlése.

Most tegyük fel, hogy te belépsz a gömbbe egy ponton saját véleménnyel és nézettel a veganizmusról. Amíg nem tudatosítod magadban, hogy a gömb egyetlen állandó pontja micsoda és nem veszed az irányt a saját tempódban a középpont felé, addig csak a többi vélemény között cikázol és pattogsz a gömbben jobbra-balra. Ugyan alakítod a gömböt és a gömb is alakít téged, de a középpont lényegének megértése nélkül ez egy végtelen, és az állatok szempontjából nézve totálisan értelmetlen, önös működés. Ugyanakkor belépő pontostól és motivációdtól függetlenül, de a középpont állandó lényegét értve a gömb belsejére olyan hosszútávú hatással lehetsz, mely az állatok szempontjából már nem közömbös.

A középpont felé törekvés sebessége és iránya személyfüggő és nem is ezen jellemzők firtatásán van a hangsúly. Hiszen nevezheted magad étrendi, környezetvédelmi, spirituális, de még etikai vegánnak is, ha csupán az étrendeddel, a fákkal, az állatok lelkével vagy tévesen állatjóléti kérdésekkel foglalkozol anélkül a tiszta és érthető cél nélkül, miszerint fel kell hagynunk az állatok tulajdonként és tárgyként kezelésével.

Ha vegán elveket szeretnél követni, akkor muszáj lesz elfogadnod ezt az alapvetést és bármit csinálsz, ennek szellemiségében kell tenned, mert ellenkező esetben félrevezető lesz a tevékenységed, nem a célt szolgálja majd és az állatok szemszögéből –akikért tesszük amit teszünk– szinte teljes mértékben értelmezhetetlenné válik.

 

Bizonyos törekvésekkel kapcsolatos további problematikák

Hatékonynak gondolt, de eltérítő félmegoldások

Az első és legfontosabb kérdéskör, amivel sűrűn összekeverik a veganizmust azok az állatjóléti törekvések. Az állatjólét, –szabadtartás, nagyobb ketrec, stb.– mint olyan teljesen értelmezhetetlen az állatok szemszögéből, mert nem az a cél, hogy az amúgy levágásra szánt állat hetente kétszer láthassa az égboltot, hanem hogy ne fosszuk meg az élethez és szabadsághoz való jogaitól azt az állatot. Addig a pontig nincs értelme beszélni állatjogokról, amíg azok az élőlények tulajdon státuszban vannak és az ember szabadon rendelkezhet életükkel. Akárcsak a 19. század közepi USA-ban. A rabszolgaság törvényen kívülre helyezésével kezdődött meg a néger rabszolgák sorsának, általuk is értelmezhető javulása. Voltak négertartást szabályozó intézkedések, de ameddig nem történt meg az említett törvényen kívül helyezés, a rabszolgák testi épségének értéke nagyjából megegyezett az ajtófélfáéval. Mindkettő a gazda tulajdona volt és sok esetben hasonlóképpen is bántak a tulajdonukkal, hisz nagy általánosságban komoly retorziót nem vont maga után a brutalitás. Az állatokkal ugyanez a helyzet.

Sok egyéb állatvédelmi, az emberek együttérzését feltételező törekvések az előbbinél sokkal árnyaltabban ugyan, de mégsem mutatkoznak hosszútávon hatékonynak. Amíg sokan más embertársaik felé sem mutatnak kellő empátiát, úgy hogyan lenne elvárható, hogy pusztán együttérzésből megsajnáljon a többség olyan élőlényeket, akik ugyancsak a többség szerint eleve azért vannak, hogy legyen mit ennünk, hogy legyen bőrcipőnk, vagy tollkabátunk?! “Van mindenkinek, de főleg az emberiségnek elég baja, nehogy még az állatokkal is törődni kelljen.” További anomália, hogy az együttérzést követelő megközelítés alakítja ki sok emberben a “hippiskedő spirivegánok” előítéletet és tereli újfent el az elemi lényegről a célkeresztet. Tehát az együttérzést kicsikarni próbáló kampányok –most már szerintem mindenki által tapintható módon– sem a legfontosabb, feljebb több ízben megfogalmazott kérdéssel foglalkoznak. Rövid távon és bizonyos embereknél lehetnek hatékonyak, de a hosszú távú célokat nagyon közvetve szolgálják.

 

Mi lehet akkor a megoldás?

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden törekvés fontos, de a megfelelő irányvétellel. Az igazán hatékony, nagy tömegekre ható megoldásként csak hosszútávú, a gondolkodásmód és szemléletváltásra specializálódott, erőszakmentes kommunikációt és az élettereket átfogó, sokrétű, az alapkérdéssel foglalkozó edukációt látom. Érzésem szerint ez az egy hatékony útja lehet annak, hogy az arra nyitott idősebb korosztályokban az állat tulajdonstátusz szemlélete átalakuljon, illetve gyermekként ki sem alakuljon. Hiszen az állatok nem tárgyak, nincs jogunk annak kezelni őket!

Preyer György

 

Ajánlott irodalom:
Peter Singer – Animal rights
Gary L. Francione – Animal rights, the abolitionist approach