A vegán életforma logikájának mibenlétét egy kedves ismerősöm kérdezte meg facebookon. Leírtam azt, hogy én miért lettem vegán. Így született a “Vegán Lettem” blog ötlete és ez a bejegyzés.

Mikor lettem vegán?

2008 óta vagyok vegetáriánus és 2015 augusztus 1-je óta 100%-osan “étrendi vegán”. Tehát már semmilyen állati eredetű dolgot nem eszek, plusz semmilyen élelmiszert amiben akár 0,1% tejsavópor, tejpor, tejfehérje vagy tej-tojásszármazék van. Azért hívják sokan ezt – egyébként tévesen – csak étrendi vegánnak, mert még nem használódott el a bőrcipőm és a bőrövem, de amint ez megtörténik, eszem ágában nem lesz új bőr, gyapjú illetve tollal tömött dolgokat vásárolni. Írtam egy bejegyzést korábban a vegán életmódról, amiben számos hasznos információt megtalálsz a veganizmusról. Na de miért lettem vegán?

 

Mi indított el a vegán életmód felé vezető úton?

Kicsit kilépve a személyes meggyőződéseimből és helyzetemből, egy globálisabb, nem vegán megközelítéssel kezdem, hogy a mindenevő társaim is közelebb érezzék magukat a témához. Tegyük fel, hogy nem a hús és tejtermékek fogyasztásával van alapvetően gond, hanem azzal a mértéktelen hús és tejtermék fogyasztással, amit az ember gyakorol, és ami azokhoz a finoman szólva is embertelen körülményekhez vezet, ami a tej és tojás üzemekben, valamint vágóhidakon ipari formában folyik. A több ezer (ipari szinten feleslegesnek tekintett) napos kiskakas élve ledarálásával, a tehenek tejgépekké alakításával (annak mindenféle kémiai, a borjút az anyától elválasztó és egyéb embertelen tulajdonságaival), a tojók ipari gépekké alakításával és tartásával, stb.stb.stb., valamint úgy alapvetően a vágóhidakon és a halal vágóhídakon működő ipari mészárlással.

Azzal van itt gond részemről, hogy az emberi természet és szokások miatt, olyan dolgokat alakítottunk ki és veszünk természetesnek, ami természetellenes. Mert azt beismerheti mindenki mindenféle eszmecsere nélkül, hogy a modern ipari állattartásban semmilyen természetes dolog nincs annak ellenére, hogy élőlényekkel végezzük. Továbbá cukrozhatjuk a taknyot olyan gondolatokkal, hogy “de a tehenet azért háziasítottuk, hogy húst és tejet adjon”, attól az még egy élő és érző lény. Lehetne velük máshogy is! Egy kicsit máshogy átfordítva, túl sok érző és élőlény folyamatos szenvedését és halálát hozzuk létre azzal, ahogyan élünk. Én ezt látom problémának.

Jelen pillanatban a megoldást a tudatosabb, környezettudatosabb, mértéktartó és együttérzőbb életvitelben látom minden ember részéről.

Amibe alkalomadtán, sok embertársunk által vélt igények szerint férjen bele a hús és tejtermék fogyasztása. De ahogy mondjuk régen. Heti egy – két alkalommal. Azt azonban tudatosítsa mindenki, hogy a szervezetünknek erre nincs szüksége.

 

 

Etikai és morális megközelítésem a vegán életmódról

Nálam ott defektes a rendszer, hogy nem értek egyet az ember felsőbbrendűségével. Nem értek egyet azzal, hogy pár ember kivételével az egész emberiségnek mi sem természetesebb annál, hogy az állatok többsége ugyanolyan tárgy mint egy asztal. Ellenzem a fajizmust, és…

…nem értek egyet azzal, hogy mindent megtehetünk és meg is teszünk azért, mert úgy alakult ki, hogy mi vagyunk azok akik megtehetjük.

Mert ezt dobta gép, vagy hívjuk evolúciónak. Kicsit finomítva a problémámon, azt a helyzetet, hogy más élőlények életének alakulása felett ilyen hatalmunk van, egyszerűen és természetellenesen kihasználjuk azon való munkálkodás helyett, hogy minden élőlény normális keretek között élhessen ezen a bolygón. Vágó élőlényeket “hozunk létre” pl. azért, hogy enni tudjunk. Számomra ez teljesen abszurd. Főleg ha arra gondolok, hogy arra a tápanyagra amit a vágóállat ad, nincs is szüksége a szervezetünknek, pontosabban be tudjuk vinni tisztán növényi forrásból. Totálisan értelmetlen szenvedést és halált okozunk azért, hogy élvezhessünk egy tál ételt. Ráadásul sokkal több ételnek valót esznek meg ezek az állatok, mint amennyit adnak. Ergó sokkal több rászoruló embert tudnánk étkeztetni, ha nem az állatoknak termelnénk a takarmányt. Érdekes dolog ez nem? Emellett komoly viták folynak arról, hogy a húsevő az ember vagy sem.

Arra az általam is művelt ellentmondásra pedig már csak zárójelben világítok rá, hogy állatbarátnak hívtam magam és hangoztattam, hogy mennyire szeretem az állatokat, majd egyiket-másikat megettem. Komoly értelmezési és kulturális paradoxon ez.

 

 

Egészség és étkezési oldalról való tapasztalataim a vegán életmódról

Mielőtt vegetáriánus lettem olyan agresszív allergiával álltam már szemben 25 évesen, amit sem gyógyszerek, sem vitaminok nem tudtak enyhíteni tavaszonként, és ami szépen lassan elkezdett átfordulni asztmává. Az orvosok szerint ez lett volna a menetrend. Aztán vegetáriánus lettem egy 1 éves átállással, és ami közel 10 év alatt kifejlődött bennem allergia, az 3 év alatt nyomtalanul eltűnt. Emellett gyermekkoromtól kezdve komoly hajlamom volt ekcémás betegségekre is, ami ugyancsak elmúlt. Értelemszerűen semmilyen tárgyi bizonyíték nincs arra, hogy ez a vegetáriánus életmód miatt történt, de felettébb furcsa az egybeesés. Ennél egyébként meghökkentőbb gyógyulással kapcsolatos (egészen súlyos betegségek esetében) történeteket is hallottam már vegán ismerősöktől, de mindenki azt mond amit akar alapon azzal nem foglalkozom.

Vegán életmódomat illetően, ezeken kívül is egészen elképesztő tapasztalataim vannak.

Körülbelül egy hónap vegán étrend után érezhetően, és mérhetően nőtt mind a fizikai mind a mentális teljesítőképességem.

 

 

Kerékpáron alapvetően 100km távolság felett érzem jól magam, szeretem a hosszú országúti túrákat. Amióta vegán vagyok sokkal később fáradok ki, sokkal kevesebb étellel. Egy bő vegán reggelivel 80-100km-t letekerek, ez egy a szüleink által energiagazdagnak titulált kiadós rántottától ez 40-60km volt max. Elmentem testépítő edzésre kíváncsiságból, és amellett, hogy gyorsan fejlődnek az izmaim, olyan energia jelenlétet tapasztalok amit sem vegetáriánusként sem mindenevőként nem. Munka vagy tanulás frontján mindig gondom volt az esti fejhasználattal. Általában hajnalban kelek 4-5 között és este 7-8 körül már használhatatlan voltam. Ez is megszűnt. Vannak rosszabb napjaim, de az esetek többségében ébredéstől fekvésig használható és bevethető vagyok fejben is.

A vegán emberek testi, lelki és szellemi állapotát végignézve, a vegán testépítők és egyéb vegán élsportolók történeteit és életvitelét látva, valamint a témával kapcsolatos megannyi kutatás eredményét olvasva arra a következtetésre jutottam, hogy:

Nagyszüleink és szüleink nem szándékos félrevezetése és az élelmiszeripar konkrét hazugsága csupán, hogy a húsra, tejtermékekre, tojásra szükségünk van.

Semmi ilyesmire nincs szüksége a szervezetünknek, illetve növényi úton minden pótolható. Emellett megdöbbentően kevés fehérjére van szüksége egy felnőtt embernek, akár edzés mellett is. Erről a későbbiekben írok egy bejegyzést. Ugyanakkor azt is elhiszem, hogy mértéktartó és tudatos húsfogyasztás (max heti 1-2 alkalom) nem  feltétlenül káros és nem lesz tőle baja az embernek ha elég rostos ételt eszik, és sokat mozog, de semmi szükségünk az állati eredetű fehérjére konkrétan. “Akkor miért okoznék szenvedést és halált?” – tettem fel a kérdést magamnak egy idő után.

Emellett olvastam rengeteg pro-kontra kutatási eredményt azokról a növekedési hormonokról, antibiotikumokról és egyéb gyógyszerekről amiket az állatok kapnak a stressz okozta betegségek, valamint a vágósúly mielőbbi elérésének érdekében, és amik bomlásanyagait bevisszük az állati eredetű ételek fogyasztásával. Az a félelmetes, hogy ezek jelenléte nem vita tárgya, inkább azon megy az adok-kapok, hogy ez mennyire egészségtelen az emberre nézve és milyen élettani hatásai lehetnek hosszútávon. Továbbá az élőlények a folyamatos stresszhatás alatt mérgeket és félelmi anyagokat választanak ki, melyek a húsban és tejtermékekben maradnak ugyancsak, és melyek szervezetünkre és idegrendszerünkre okozott hatásai károsak. A későbbiekben erről is írok egy átfogó bejegyzést.

 

Tehát miért lettem vegán?

A fizikai és mentális tapasztalataimat egybevetve azzal, hogy nem szeretnék semmilyen formában és módon hozzájárulni egy állat levágásához vagy kizsákmányolásához, vezetett oda, hogy vegán lettem. Úgy éreztem, hogy én egy dolgot tudok tenni annak érdekében, hogy megakadályozzam állatok tömeges lemészárlását és kizsákmányolását, az pedig az ha nem támogatom a modern ipari állattartást, és mindazt a borzalmat ami azzal jár. Továbbá úgy éreztem, hogy semmi értelme nincs támogatnom a mindenki megnyugtatására etikusnak elnevezett, valamint még a háztáji állattartást sem. A az állatok rabszolgasága, a szenvedés megteremtése és az élet elvétele semmilyen formában nem etikus és semmilyen formában nem elfogadható részemről.

Ugyanakkor soha nem mondom senkinek, hogy ne egyen húst, még a feleségemnek sem mondtam soha, (ő egyébként pár hónapja vegetáriánus lett, rajtam kívülálló okokból) viszont Gandhi következő gondolatát komolyan vettem: “Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”

 

…és végül egy gondolatban összesűrítve:

Azért vagyok vegán, mert tőlem telhetően a legkevesebb élőlény szenvedését és halálát szeretném létrehozni azzal, hogy velük élek.

Ez foglalja össze legjobban egy mondatban amiért így cselekedtem 2015 nyarán, amikor eldöntöttem, hogy vegán leszek. De ezek csak a személyes megközelítéseim, ez nem maga a veganizmus. Ehhez mindenképpen hozzátartozik szorosan egy hosszabb hangvételű cikkem arról, hogy hogyan ne értelmezed félre a veganizmust.