Rasszizmus, szexizmus, fajizmus. Bizonyos élőlények negatív diszkriminációja azon okból fakadóan, mert más rasszhoz, más nemhez vagy más fajhoz tartoznak.

A címben szereplő idézet eredetileg így szól: “Ha az állatokról van szó, mindenki nácivá válik. Az állatoknak minden  nap Treblinka!” Ezt Isaac Singer lengyel író mondta.

Treblinkában a harmadik birodalom egyik lengyel megsemmisítő tábora volt, ahol legkevesebb 800 ezer embert öltek meg alig másfél év alatt. Az auschwitzi haláltáborban ez a szám legkevesebb 1,1 millióra tehető. Miért fontos ez? Mert csak Amerikában másodpercenként 300 állatot vágnak le a vágóhidakon, hogy az emberek indokolatlan hús és tejtermék fogyasztását kielégítsék. Ez egy évben csak Amerikában körülbelül ezer millió, azaz egymilliárd állat életét jelenti. Ez a szám még csak azt fedezi, amit megeszik az ember. Ebbe nem számoltuk bele az állatkísérletekhez és tesztekhez használt majd leölt, valamint a bundájáért, bőréért, uszonyáért, egyéb testrészeiért, illetve a sport valamint vadgazdálkodás címén leölt állatokat. Döbbenetes számokkal találkoznánk már akkor is, ha a Magyarországon legyilkolt és használt állatokat összeszámolnánk. Mindez azért, mert meggyőződése az emberek zömének, hogy az emberi faj értékesebb mint a földön élő egyéb életformák. Hasonló okokból hurcolták el haláltáborokba emberek millióit a 2. világháború idején, és hasonló okokból végeztek etnikai tisztogatásokat a történelem során a világ számos pontján. Azt gondolták, hogy az ő rasszuk értékesebb a másikénál.

 

Rasszizmus, szexizmus és a fajizmus kapcsolata

Az előző bekezdésben igyekeztem szemléletesen párhuzamot vonni a rasszizmus és a fajizmus között. Most azonban még egy kicsit pontosítsuk a fogalmakat. Kijelenthető, hogy a fajizmus, rasszizmus és szexizmus fogalmak alapja a diszkrimináció.

A rasszizmus az emberek külsején és etnikai hovatartozásán alapuló diszkrimináció az adott embercsoport feltételezett értékei és tulajdonságai alapján. Rasszizmuson alapultak a történelemben megannyiszor ismétlődő népirtások és etnikai tisztogatások, a rabszolgatartás vagy kisebbségek megbélyegzése. A szexizmus is diszkrimináció, csak ez esetben a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetésre utal. Magyarországon a 21. században az már elképzelhetetlen, hogy egy nő azért ne szavazhasson, illetve azért ne örökölhessen, mert nő. Régen ez teljesen természetes volt és még most is vannak olyan országok és társadalmak világszerte, ahol a nő nem egyenrangú egy férfival. Mindezen diszkriminációk a modern társadalmakban elfogadhatatlannak minősülnek azért, mert bizonyos csoportok idővel felismerték azt, hogy nem etikus hierarchikus rendszert kialakítani embercsoportok között az etnikai vagy nemi hovatartozásukat alapul véve. A rabszolgaság ellen és a nők egyenjogúságáért harcolókat a maguk korában radikálisoknak és különcnek tartották.

Peter Singer filozófus Állatfelszabadítás című könyvében rávilágít arra, hogy minden élőlénynek vannak képességei és érdekeltségei melyek erkölcsi alapelveinknek adnak alapot. Tehát azért védjük embertársainkat és főleg családunkat az erőszaktól, a fájdalomtól és a félelemtől mert minden ember képessége ezek átérzése, ezért érdekeltsége, érdeke fűződik hozzá, hogy ezek nélkül élhessen. A fent említett hierarchikus rendszerek minden szintjén érző emberek helyezkedtek el, akik szenvedtek, vagy életükkel fizettek a megkülönböztetés miatt. Charles Darwin angol természettudós, az evolúcióelmélet megalkotója a következőt mondta: “Az állatok ugyanúgy éreznek örömet és fájdalmat, boldogságot és boldogtalanságot, mint az ember!“

Charles Darwin mellett Peter Singer is leírja, hogy a központi idegrendszerrel rendelkező állatok az emberekhez hasonlóan birtokában vannak ezen képességeknek (a fájdalom és félelem érzékelésének képessége) és érdekeltségeknek (érdekük ezek megélése nélkül élni).

Ebből kifolyólag, erkölcsi alapelvek mentén megmagyarázhatatlan és igazolhatatlan az az önkényes humán attitűd, mellyel az állatok felé fordul az ember.

Tehát a fajizmus (speciesism) egy diszkrimináción alapuló megkülönböztetés, mely értelmében más fajok érdekei és élethez való joguk sérül. Mindezt legtöbbször azzal indokolva, hogy mi emberek vagyunk, ők pedig állatok.

 

Félreértelmezett állatvédelem és fajizmus

Manapság a facebookon sok állatvédelmi csoportba futok bele és még több állatvédő ismerősöm van. Sokan osztanak meg megvert, kidobott, bántalmazott kutyákat és macskákat, melyek látványa tömeges felháborodást vált ki sok emberből. Mindeközben ebédre vígan eszik sokan a rántott csirkecombot és hordják a bőrcipőt. Megmagyarázhatatlan okokból különbséget tesz az ember kis kedvenc és haszonállat között, holott erre semmilyen logikus és erkölcsi magyarázat nincs. Sőt, ha azt látja valaki, hogy a kínai kutyahús fesztiválon élve nyúznak meg kutyákat, azt kifejezetten szörnyű tettnek tartja, közben a tej és húsipar olyan mértékű szenvedést hoz létre, melyet elképzelni sem tudunk. Az emberek zöme ezzel a megszokásokon alapuló és nyugtalanító ellentmondással, úgy támogatja az állatkínzást, hogy igazából úgy érzi, hogy mindent meg tesz az állatokért. Már azokért, akiket arra méltónak tart. Ez is fajizmus!

A társállatainkat személyként és családtagként, míg a haszonállatokat egyszerűen tárgyakként, ételként, ruha alapanyagként kezeljük, holott erkölcsi megfontolás szerint minden élet védelmet érdemel. Minden állatnak – ide tartozik az ember is – megvan a fentebb említett képessége a fájdalom és félelem érzésére, valamint érdeke fűződik ahhoz, hogy ezen érzések nélkül élhessen. Miért nem tartjuk ezt tiszteletben?

 

Fajizmus témában ajánlom a következő cikket, mely sok más fontos összefüggésre mutat rá érthető formában: KATT